Nálunk is kedvelt étel a szlovák eredetű túrós sztrapacska. A szlovák konyha egyik nagy remeke ez a juhtúróból készült tésztaétel. A szlovák köznyelvben csak juhtúrós galuskának nevezik. A juhtúrós sztrapacska szalonnapörccel a tetején, plusz tejföllel, jó szaftosan az igazi.
Sokak szerint macerás az elkészítése, én csak a mosogatást nem szívlelem utána 😀
Juhtúrós sztrapacska szalonnapörccel
Hozzávalók 4 főre:
60 dkg burgonya
rétesliszt amennyit felvesz (kb. 20-30 dkg)
1 db tojás
40 dkg tejföl
40 dkg juhtúró (bryndza)
2 ek.zsír
40 dkg húsos szalonna
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
só
bors
Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, majd apróra reszeljük egy kézi reszelővel. Kicsit kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a tojást és annyi réteslisztet, amennyit felvesz. Ez a krumplitól függ, általában 60 dkg krumplihoz 20-30 dkg lisztet vesz fel. Olyan állagú tésztát kell kapnunk, mintha hagyományos galuskát (nokedlit) készítenénk. Sózzuk ízlés szerint.
A szalonnát felkockázzuk, és egy méretes vas serpenyőben ropogósra sütjük. A juhtúrót és a tejfölt összekeverjük. A fokhagymát megtisztítjuk, fokhagymanyomóval összenyomjuk, és a juhtúrós keverékhez adjuk. Végül sózzuk, borsozzuk.
Most jön a galuska kifőzése. Ehhez egy nagy lábasban sós vizet forralunk és a szívünknek kedvesebb módon, tehát nokedliszaggatóval vagy kis deszkával és egy kis késsel, szépen adagonként a forró vízbe szaggatjuk a galuskákat. Mikor a galuskák feljöttek, még néhány percig főzzük őket, majd egy szűrőkanállal szedjük ki egy tálba. A vizet pótoljuk szükség szerint, és jöhet is a következő adag.
Mikor mind elkészült, hozzákeverjük a juhtúrós, tejfölös keveréket és a szalonnakockákat. Egy keveset tegyünk félre a tálaláshoz is.
Ízlés szerint plusz tejföllel a tetején, szalonnával vagy apróra vágott snidlinggel is megszórva tálaljuk.
Marcsika üdvözlet. Nagyon szeretem az oldaladat, mindig van valami új, pedig már nem vagyok mai gyerek, inkább dédi mint nagyi. Egy érdekességet osztok meg veled, mivel Édesapán szlovákiából származott, nálunk is sztár volt a sztrapacska. /szegénykén a nagy családnak volt, hogy 5 kg krumpliból csinálta/ Eredeti-népi nevén “szürke nokedlinak” hívták éspedig azért, mert nem raktak bele tojást, viszont a levét nem öntötték le. A leve volt a kötőanyag. Sózták, icipicit borsózták és a krumplihoz a liszt hozzáadásával a levével együtt csináltak belőle nokedlit. E levétől lesz a színe szűrkés. Ha fehér volt a nokedli, azt mondták, hogy /lusta asszony, főtt-tört krumpliból csinálta/. Egy kis történelem, hiszen Édesapám már 100 éven felül lenne.
Kedves Valéria!
Nagyon köszönöm kedves szavait 🙂
Megtisztelő, ha egy nagyi/dédi így gondolja.